Az 1985/86-os idényben a svéd Sven Goran Eriksson ül a Roma kispadján. A Juventus szinte az egész idényben vezeti a táblázatot. Már van, hogy 9, a 24. forduló után pedig 5 pont a zebrák előnye a farkasok előtt (a győzelem még csak 2 pontot ér). Ekkor viszont a Roma óriási hajrát vesz, előbb 3-0-ra veri a rivális Juventust, nyer idegenben a Milan, otthon a Sampdoria ellen, majd a 28. fordulóban, 2 fordulóval a bajnokság vége a Pisa elleni 4-2-es győzelemmel pontszámban utoléri, és a tabellán megelőzi az Öreg Hölgyet. Mindenki biztosra veszi, hogy már nem csúszhat ki a scudetto a farkasok kezéből, hiszen az utolsó két fordulóban otthon játszanak a tökutolsó, már régen biztos kieső Lecce ellen, majd Comóba utaznak. Készülnek a zászlók, amin az olasz trikolór 3. bajnoki címet ábrázoló pajzs is díszeleg, a meccsre készülő programfüzet a „Grazie ragazzi” címmel jelenik meg, az Örök Város készül az ünnepre. De 1986. április 20-án megtörténik az, amire senki sem számít… a Lecce 3-2-re nyer az Olimpicóban, a Roma elbukja a bajnoki címet.
A kiadvány rövid ismertetése a hátsó borítón
A kiadvány rövid ismertetése a korabeli sajtóban
Az első 15 szám tartalmának ismertetése
Ilyen előzmények után kezdődik az új, 1986/87-es bajnokság, a kispadon továbbra is a svéd szakember foglal helyet. Az AS Roma a 60. születésnapjára készül, s az idény elején egy az Angelo Bocconetti nevével fémjelzett Multi Media kiadó jóvoltából megjelenő lap lát napvilágot, „Roma giallorossa, 60 anni di storia”, azaz vörös-sárga Roma, 60 év történelem címmel. Egy 20 alkalommal, hetente megjelenő, 32 oldalas kiadvány, amely az alakulástól a balszerencsés 1985/86-os szezon végéig meséli el a csapat történetét, sok-sok fényképpel. Az első szám 1986. szeptember 1-én, az utolsó 1987. január 19-én jelenik meg. Az első számban így kezdi a kiadó az előszavát: „1927-1987: hatvan év elegendő egy futballcsapat életében, hogy az események, amelyik a születését és tevékenységét befolyásolták elérjék azt a bizonyos távlatot az ember emlékezetében, amit már a történelem kifejezéssel definiálunk. Miért is érdekes egy futballcsapat története? A legnyilvánvalóbb válasz talán ez lehetne: hogy elmeséljük a fiataloknak sok legenda hőstetteit és rengeteg olyan kalandot és eseményt, amiket legfeljebb régi, halvány fényképek és híradók elmosódott képei őriztek csak meg idáig. De van egy másik ok is: egy város sporttörténelme lehetővé teszi azt is, hogy visszatekintsen: milyenek is voltak az emberek, a szokások, a divat, hogyan is éltek sok évvel ezelőtt. Itt van tehát a Roma történelme: egy izgalmas história, akár egy regény, ahol a fejezeteket nemcsak a bajnokságok kimenetele, hanem a vörös-sárga játékosok hőstettei is meghatározzák. Nem egy egyszerű archívum, hiszen egy mérkőzés, egy válság vagy éppen egy győzelem mögött mindig van valami izgalmas dolog és esemény, egy anekdota, ami az egésznek a sava és borsa.” Majd így fejeződik be a kiadvány előszava: „Végezetül minden egyéb megfontolás mellett van egy ok, ami minden másnál jobban késztetett minket arra, hogy ezt a művet megalkossuk. Ez pedig egy igaz, őszinte, mély szerelem a vörös-sárga színek, a csapat és a város iránt.”
A lapszámok
