
Commando Ultrà Curva Sud. Talán nincs is olyan Roma szurkoló, aki ne hallotta volna ezt a nevet. Minden idők legnagyobb és egyik legismertebb római ultracsoportja, amelyik hivatalosan 1977. január 9-én alakul, egy Sampdoria elleni 3-0-ra megnyert mérkőzésen, legalábbis ekkor láthatják először a csoport nevével fémjelzett transzparenst az Olimpiai stadionban.
Tíz éven keresztül az AS Roma szurkolói iskolát teremtenek. Hangos szurkolás, új dalok, koreográfiák, olyan élőképek, amiknek abban a korban mindenki a csodájára jár, gyakran sok ezer római az idegenbeli mérkőzéseken. Mindenki számára a CUCS és a Roma szurkolók a példa.
Aztán 1987 nyarán történik valami, ami mindent megváltoztat. Dino Viola elnök a szurkolók hatalmas tiltakozása ellenére leigazolja Lionello Manfredoniát, a városi rivális Lazio egyik szimbólumát, akinek sok van a rovásán. Bundabotrányba keveredett korábban, többször nyilatkozott becsmérlően a vörös-sárgákról, az 1984-es Liverpool elleni BEK döntő után pedig pezsgővel ünnepelte a Roma vereségét. A szurkolók egy része úgy gondolja, hogy hiába a korábbi ellenszenv, a játékos már vörös-sárga színekben szerepel, csak a Roma számít és fátylat a múltra. A másik részük viszont makacs és következetes marad, ők továbbra sem szeretnék a játékost Roma mezben látni. Inzultálják őt és legalább azt várnák el, hogy nyilvánosan bocsánatot kérjen a korábbi vétkekért. Előbbiek Vecchio CUCS néven működnek tovább, míg az utóbbiak megalapítják a CUCS G.A.M.-at (Gruppo Anti Manfredonia). A CUCS végérvényesen kettészakad. A szurkolók között akkora a feszültség és a nézeteltérés, hogy a Genoa elleni Olasz Kupa találkozón elszabadulnak az indulatok. Miután a G.A.M. felemel egy „Te hitvány, vedd le azt a mezt” feliratot, a két fél egymásnak esik, súlyos sérülések, késelések árnyékolják be a mérkőzést. A G.A.M. közjegyzőnél levédeti a CUCS név használatát is, s bár novemberben Manfredonia egy levélben elnézést kér a korábbi „bűnökért”, már nincs visszaút, a szakadás és az ellentét a két fél között visszafordíthatatlan.
Az 1993/94-es évben aztán a két csoport a szurkolótábor és a Roma érdekét szem előtt tartva újra egyesül, de közben sokan már távoztak a kanyarból és a szurkolás már nem a régi. Ebben az 1993/94-es idényben, az újraegyesülés évében tűnik fel egy új fanzin is a kanyarban: C.U.C.S. címmel. Természetesen egy ingyenes kiadvány, amit a kanyarban osztogatnak. A/4-es formátum, csupán 4 oldalas, a tartalom mégsem hiányzik belőle. Gondolatok, észrevételek, felhívások a szurkolótáborhoz, vélemény, kritika vagy éppen dicséret az elnök vagy a csapat teljesítményével kapcsolatban. A szurkolás sajnos már nem a régi a ’90-es években és a Commando az újságját is használja, hogy erre a problémára felhívja a kanyarban lévők figyelmét. Kérnek mindenkit, hogy ne csak álljanak a kanyarban, ne a mellettük lévővel beszélgessenek, hanem a csapat számára legnehezebb időszakban is, sőt, különösen akkor: szurkoljanak is. Ne egy divat legyen a kanyarba menni, amivel másnap dicsekedhetsz a barátoknak, hanem a csapat, az AS Roma iránt érzett szenvedély miatt válassza valaki ezt a szektort, ami kötelességekkel is jár. Ezzel a problémával gyakran foglalkoznak a fanzinban, egészen az 1998/99-es idény végéig. A következő bajnokság elején változások történnek a kanyarban, aminek a fő oka, hogy a már csak néhányszáz fős CUCS nem tudja a kanyar többi részét magával ragadni, nem igazán követi már őket a kanyar nagyobbik része. Így elkerülhetetlen a változás, új csoport, az AS Roma Ultras veszi át a szurkolótábor irányítását. Ezzel együtt természetesen a CUCS fanzinja sem jelenik meg többet, amely 6 idényen keresztül minden hazai bajnoki mérkőzésen volt társa a Curva Sud-ba járó szurkolóknak.
A LAPSZÁMOK
1993-94
1994-95
1995-96
1996-97
1997-98
1998-99





































































































