1971. június 13-án az AS Roma élén Alvaro Marchinit elnököt, Gaetano Anzalone váltja, egy építőipari vállalkozó, politikus, a Kereszténydemokrata Párt és Róma város önkormányzati testületének tagja. A nevéhez sok fontos dolog köthető. Az elsők között volt, akik a marketing jelentőségét és fontosságát észrevették, azt, hogy ezzel növelhető egy futballklub bevétele, gazdasági ereje. Ő cserélte le Romulusz, Rémusz és a szoptató anyafarkas szimbólumát a farkas fejére, illetve az ő 8 éves elnöki tevékenysége alatt nyíltak meg a Roma shopok, ajándékboltok, ahol a szurkolók megvásárolhatták a csapat emblémáival ellátott mezeket, pólókat, ajándéktárgyakat. Róma önkormányzata nem járult hozzá, hogy az Örök Város szimbólumát használják ezeken a relikviákon, ezért volt szükség egy újra. De Gaetano Anzalone nevéhez fűződik a trigoriai sportcentrum megépítése is. S bár nagy sportsikerek és a felejthetetlen eredmények nem születtek az elnöksége alatt, a szurkolók egy úriemberként és egy csupa szív, igazi Roma drukker elnökként emlékeznek rá.

A Corriere dello Sport 1971. szeptember 15-i számában jelenik meg a Giallorossi megjelenését bejelentő hirdetés

–

Az első szám bevezetőjében az új elnököt, Anzalonét méltatják

Az ő elnökségével szinte párhozamosan indul egy új, csak az AS Romával foglalkozó magazin: a Giallorossi. A kiadvány megjelenéséről a római kiadású sportnapilap, a Corriere dello Sport egy hirdetése ad hírt először, az 1971. szeptember 15-i szám 7. oldalán olvasható: „mától az újságárusoknál megvásárolhatjátok a Giallorossit, a Roma szurkolók kéthetente megjelenő lapját, amire annyira vártatok. Beszámolók, nyomozások, újdonságok és a csapat színes képe.” Egy 15 éven keresztül tartó felejthetetlen utazás kezdete ez.

Nem az első próbálkozás egy ilyen lap kiadására, egy évvel korábban jelent meg ugyanis RomaSport néven egy küllemben, tartalomban, szerkesztésben szinte azonos kiadvány. Nos, a hasonlóság nem véletlen, a Giallorossi ugyanis az 1971. júniusában megszűnt lapnak a hamvaiból születik. A főszerkesztő most is Remo Gherardi, s gyakorlatilag ugyanazzal a szerkesztőséggel és ugyanazokkal az újságírókkal dolgozik, mint az előző magazinnál. A dolgot persze az olvasók és a szurkolók és kiszúrják. Tudva, hogy az előző lapnak mi is lett a sorsa, nem mindenki optimista az új lap kapcsán. A Giallorossi harmadik lapjában közölnek egy levelet, aminek az aláírása csak ennyi: a dühös szurkolók. „Miféle játékot játszunk? Ezt a kérdést tettük fel magunknak mi Roma szurkolók, amikor megtudtuk, hogy a Roma Sport magazin nem jelenik meg többet. Csalódottságunkban meg is fogadtuk, hogy nem veszünk többet hasonló lapokat, amikor megpillantottuk a Giallorossi első számát az újságosoknál, s kíváncsiságból mégis úgy döntöttünk, megvásároljuk. Hatalmas meglepetéssel konstatáltuk, hogy ugyanaz a főszerkesztő és újságírók állítják elő az új lapot, mint a megszűnt Roma Sportot. Természetesen az a gyanúnk, hogy az előzőhöz hasonlóan ez az új magazin sem fogja néhány hónapnál hosszabb ideig kihúzni. Ettől a kételytől gyötörve kérdezzük: ez az újság egy újabb csalódás lesz csak, vagy végre megtartja az ígéreteit, amit nekünk szurkolóknak tett? A válasz Önre vár.” A főszerkesztő pedig természetesen hosszan válaszol. Véleménye szerint egy sikeres kiadványhoz több dologra is szükség van, az előző lapnál minden adott volt, de egy nélkülözhetetlen, fontos dolog mégis nagyon hiányzott: egy komoly kiadó. A főszerkesztő által említett fontos kiadó most már nem hiányzik, a tulajdonosa Pietro Fiorani, aki hisz a kezdeményezésben és a lap sikereiben.

Két hazai mérkőzésre szóló jegyet kap ajándékba az az újságos, amelyik a leginkább látható módon próbálja népszerűsíteni az induló lapot… az első nyertes

A lap 100. számának ünneplésekor Pietro Fiorani kiadó büszkén mutatja az első számot

Készül a 100. lapszám a szerkesztőségben: Francesco Tedeschi grafikus, Roberto Tedeschi fotós, Mimmi Ferretti újságíró, Gabriele Tramontanő igazgató és Francesco Campanella, főszerkesztő

A ’70-es évek elején természetesen a fényképeknek, a mérkőzésekről szóló képes beszámolóknak sokkal nagyobb a jelentősége, mint manapság, amikor az interneten már akár a mérkőzések alatt is bárhol találsz fényképeket egy adott találkozóról. A Giallorossi jelentős képanyaggal járul hozzá az AS Roma történelmének megőrzéshez, gazdag képanyaggal színesít minden lapszámot. A főszereplő Roberto Tedeschi fotós, aki kiváló pályafutása során több sportlapnál és római napilapnál is dolgozik majd. Így emlékezik vissza kezdésre: „A Roma 1971. augusztusába Spoleto városában készült az új idényre, mi pedig az első lapszámot készítettük elő. A felkészülés első napja szokás szerint a fényképezésé volt. A keret minden játékosa érkezett sorban, hogy elkészüljenek róluk a fotók. Ezek fontos képek lettek, mert ezekből készültek a következő lapszámoknál a borítók és a poszterek. Majd jött az edző, Herrera. Magáztam őt. Herrera úr, Herrera úr – szóltam, hogy magamra vonjam a figyelmét. Hogyan kell álljak? – ő meg ezt kérdezte tőlem, miközben két labdát tartott a kezében. Féltem, hogy túl széles lesz a kép, ezért kértem őt, hogy csak egy labdát fogjon, majd elkészítettem a képet.” Így született meg az első szám borítója, amin tehát a csapat argentin mestere, Helenio Herrera mosolyog az olvasókra. A magazinhoz 300 líráért lehet hozzájutni. A 64 oldalas újságnak csak a borítója és a posztere színes, a belívek fekete-fehér színben jelennek meg. Ez az 1986. áprilisi utolsó számig nem is lesz másként.

A 100. szám megünneplésén jelen van Agostino Di Bartolomei, a felesége és Nils Liedholm mester is

A 100. lapszámban megemlékeznek az összes újságíróról, aki addig a számig publikált a lapban

Sokat írnak a szurkolókról is, az 1977. áprilisi számában nyilatkozik Roberto Rulli, a Fedayn alapítója is

Az első lapszám szerkesztőségi cikkében az új elnökről, Gaetano Anzalonéról írnak. Az elnöki tevékenységét még megítélni nem tudják, de a javára írják már az elején, hogy a megközelíthetetlen és kissé gőgös elődeihez képest (Francesco Marini Dettina és Alvaro Marchini) mennyire nyitott, vidám, alázatos, a játékosoknak nemcsak munkaadója, hanem ha kell társa és barátja is.

A fotós Roberto Tedeschi emlékezik még a lap indulásáról: „Különleges hangulat vett minket körül, hatalmas volt az érdeklődés a Giallorossi indulása iránt, nekem meg 24 éves fiatalemberként egy fontos megbízás volt. A kiadóval, a Fiorani családdal remek kapcsolatunk alakult ki, különösen Pietro Fioranival. Emlékszem, amikor a „Fantasie di Trastevere” étteremben ünnepeltük a 10 000 eladott példányt az egész családdal, micsoda idők voltak…”

A Giallorossi eleinte kéthetente jelenik meg, majd az 1973. szeptemberi lapszámtól havi rendszerességgel találják meg az olvasók a standokon.

Franco Cordova dedikál néhány róla készült Giallorossi posztert

Falcao a Giallorossi szerkesztőségében

Cerezo az AS Romába igazolásakor büszkén mutatja az 1983. júliusi lapszámot

Két hónappal később, 1973. novemberében a lap élén is változás történik, Remo Gherardi helyett Gabriele Tramontano lesz az új főszerkesztő. Az ő irányítása alatt éri el a lap a legnagyobb sikereit. Az 1974/75-ös szezonban a csapat a harmadik helyen végez, ami rég látott sikernek számít. A szurkolók lelkesek, a magazin magas eladási számokat produkál. Még annak is felmerül a lehetősége, hogy nyomdát vált a kiadó és egy magasabb minőségű, végig színes lapot csinálnak a Giallorossiból. A sikerhez olyan jó nevű, ismert újságírók is hozzájárulnak, mint Francesco Campanella, Luigi Ferrajolo, Mimmo Ferretti, Lino Cascioli, Giorgio Tosatti és sokan mások. Az 1979. szeptemberi szám a 70 000 eladott példányt is meghaladja. A mérkőzés beszámolók, statisztikák, interjúk, publicisztikák, korosztályos csapatokkal foglalkozó cikkek mellett nagy teret kapnak a lapban a szurkolók is. A különböző Roma klubok rendezvényeiről, tevékenységéről is sok mindent megtudhat az olvasó, de a Curva Sud és a kanyarban aktív csoportok véleményére is sokszor kíváncsi a szerkesztőség.

Az AS Roma élén közben 1979. májusában Gaetano Anzalone helyét Dino Viola veszi át, a klub történetének egyik legeredményesebb és legsikeresebb elnöke. A Fiorani kiadó találkozik is az új elnökkel, s felajánlja neki, hogy a Giallorossi az AS Roma hivatalos lapja legyen. Dino Violának azonban más tervei vannak, ezek vezetnek majd 1983. márciusában a La Roma magazin megjelenéshez. Ez a versenyhelyet természetesen nem tesz jót a Giallorossinak, nehéz időszak kezdődik. Nem könnyű egy független lap dolga, ha a konkurencia az egyesülettől minden támogatást megkap. A magazin1986. áprilisáig bírja a versenyt, a 150. szám után sajnos nem jelenik meg többet. Egy történelmi, legendás magazin szűnik meg ezzel. A valóságban 157 lapszám jelenik meg, mert az első évfolyam 7 lapszáma után a második évfolyamnál újra elkezdték a számozást az egyes számtól, ezt a hibát később nem korrigálták.

Nagyon népszerűek voltak a Giallorossiban megjelenő poszterek

Az 1983/84-es bajnokságban a hazai meccsek előtt ingyen osztogatják a 4 oldalas Giallorossi Stadio programfüzetet

A Giallorossi 15 éven át kísérte el a szurkolókat és számolt be a Roma történelméről. A fotóknak, beszámolóknak, publicisztikáknak köszönhetően 15 éven át hozta a híveket közelebb a csapathoz. A magazin poszterei a ’70-es és ’80-as években szinte valamennyi fiatal és kevésbé fiatal AS Roma szurkoló otthonát és falait díszítették. A Giallorossi egy-egy számát meg lehet találni még az ebay-en, aukciós oldalakon, sportrelikviákkal foglalkozó vásárokon. Az első évfolyamok lapszámait csak szökőévente és csak csillagászati összegekért.

A lapszámok

1971